section-ee45b2f
A tatai dandár 25/101 ágyútarackos tüzérosztályának elődszervezete, az önjáró tüzérosztály 1986-ban alakult meg Szabó Tibor százados vezetésével. Megalakításakor az osztály 2Sz1 önjáró löveggel volt felszerelve, akkor még kerekes vezetési pontokkal. A lánctalpas vezetési pontokat, a „Masinákat”, 1987-ben kapta meg, a BAZALT-87 gyakorlat előtt. Az elhelyezési körlete 1993. decemberéig a tatai Fényes fürdő szomszédságában, a Fényes laktanyában volt, ezt követően költözött be a Klapka laktanyába.
Az önjáró tüzérosztály 1999-ig közel azonos felépítéssel működött: parancsnokság és a törzs, a 3 önjáró tüzérüteg, egy törzsszakasz és egy logisztikai szakasz. 1999-től a NATO elveknek megfelelően a törzsszakasz és a logisztikai szakasz integrálódott egy új elembe, a törzsütegbe, amely az alkalmazási elvek változásával kiegészült szakmai feladatokat végző kisalegységgel (mint például időjárásjelző raj, stb.), illetve tűztámogató és tűzmegfigyelő alegységekkel. Ez a szervezési forma 2004-ig élt, amikor a dandár átalakításával a gépesített lövészdandárból könnyű lövészdandár lett. Az osztály megnevezése ekkor önjáró tüzérosztályról 25/101 ágyútarackos tüzérosztályra változott. Az átalakítással párhuzamosan kivonták az önjáró lövegeket a rendszerből és a nyár folyamán a megszűnőben lévő pécsi 101. Szigetvári Zrínyi Miklós tüzérdandártól átvette a 152 mm-es D-20 ágyútarackokat.
2004 októberében megtörtént a rendszerbeállító lövészet nagyon kedvezőtlen viszonyok között. Napokon keresztül sűrű köd borította a Nullaponti lőteret és a tüzérfelderítő erők a biztonsági rendszabályok miatt képtelenek voltak a célok megbízható felderítésére és a tűz megfigyelésére. A kevés számú, de annál intenzívebb lövészeti napokon az osztály viszont teljesítette az előírt követelményeket, így sikeres rendszerbeállító lövészetet zárt.
2007 februárjában újabb változás következett be a dandár életében: megszűnt „könnyű lövészdandár” lenni, megnevezése 25. Klapka György Lövészdandár lett. A változás nem csak a nevében érintette a dandárt. Március elsejével megszűnt a 25/101 ágyútarackos tüzérosztály és a vele egy időben megszűnő páncéltörő osztállyal és harckocsi zászlóaljjal együtt megalakították a harci támogató zászlóaljat. Az 1999-ben létrehozott és többféle szervezést megélt tűztámogató és tűzmegfigyelő részlegek is átalakultak illetve megszűntek. A zászlóalj a maga nemében egyedülálló volt, ugyanis egy zászlóalj kötelékében egyesítette a harckocsizó, a páncéltörő és a tüzér kultúrát. A zászlóalj vezetésének struktúráját is olyanformán szervezték, hogy abban mindhárom fegyvernem képviselői megtalálhatóak voltak, gondolván arra, hogy egy jövőbeni újraalakulás esetén legyen megfelelő számú vezető a leendő osztályok és zászlóaljak vezetésére. A tüzér alegység egy 12 löveges üteg formájában élt tovább, amelyben a felderítő rendszer elemei is megtalálhatóak voltak. A harci támogató zászlóalj kisebb szervezeti változtatásokkal 2011. novemberéig létezett. Elöljárói parancs alapján 2011. november 15-én megszűnt a harci támogató zászlóalj és újra megalakult a 25/101. ágyútarackos tüzérosztály.
A változásokkal teli évtizedek folyamán az osztály minden jelentősebb dandár vagy annál magasabb szintű gyakorlaton részt vett. Külön érdekesség, hogy 1997-ben az osztály személyi állományának és technikai eszközeinek egy része részt vett a HBO filmcsatorna „Harctéri harsonák” című filmjében. Az állományába tartozó személyek a Magyar Honvédség minden eddigi külszolgálatában szerepet vállaltak és ott sikeresen teljesítették a követelményeket. Az osztály rendszeresen támogatja a honvéd tiszt- és altisztjelöltek vizsgalövészeteit, illetve csapatgyakorlatait.
2009 óta helyt ad a nem szervezetszerű tűztámogató és tűzmegfigyelő tanfolyamoknak és a különböző szakmai továbbképzéseknek.
Jelenleg az osztály kettő fő irányban vállal meghatározó szerepet. Az egyik a felderítő és tűztámogató rendszer korszerűsítése, a személyi állomány felkészítése és a már kidolgozott eljárások finomítása. A másik pedig a ritkábban alkalmazott, magasabb szintű szakmai ismeretek újbóli elterjesztése és az ehhez szükséges eszközpark használatára történő felkészítés.
